Ueshiba Morihei élete

osensei

  Ueshiba Morihei, az aikido alapítója 1883. december 14-én született egy tehetôsebb földmûves családban, a mai Tanabe tartományban. A család öt gyermeke közül ô volt a negyedik, az egyetlen fiú. Szikár apjától, Jorokutól, a szamurájok határozottságát és a közügyek iránti érdeklôdést, anyjától, Jukitól pedig a vallás, a költészet és a mûvészet iránti mély vonzódást örökölte.
  Kisfiúként eleinte inkább gyenge és beteges volt, jobban szeretett olvasni, mint kint játszani. Nyolcéves korában egy singon pap irányításával kínai klasszikusokat kezdett tanulni, de jobban érdekelték a titokzatos buddhista szertartások, különösen a "homa" (tûzszolgálat). Szerette a csodatévô szentekrôl, Kobo Daisi-rôl és En No Gioja-ról szóló varázslatos legendákat, hiszen ôk az otthonától nem messze lévô Kumano szent negyedben töltötték életük egy részét. Úgy gondolta, egy nap majd maga is szerzetes lesz.

  Fia álmodozásának és túlérzékeny viselkedésének ellensúlyozására, Joroku dédapjának, Kicsiemonnak hôstetteirôl mesélt (ôt kora egyik legjobb szamurájának tartották), és szumózásra, úszásra ösztönözte a fiút. Morihei fokozatosan erôsödött, és miután apját egy éjjel egyik politikai riválisa által bérelt banditák összeverték, sós könnyeit keserûen nyelve ismerte fel a megfelelô erô birtoklásának szükségességét.

  A középiskolát egy év után otthagyta. Untatták az órák, és ideges természete praktikusabb célt igényelt. Mivel számtanból mindig jeles volt, egy könyvelôiskolába iratkozott, és egy év múlva már könyvelôsegédként dolgozott. Húszéves sem volt, amikor a helyi adóhivatal szakértôje lett. Kiváló dolgozó volt, elismerték, de egy, a helyi halászok és parasztok ellen irányuló új adótörvény kapcsán fellázadt. Felmondott, és egy tiltakozó mozgalom vezetôje lett, sok bosszúságot okozva ezzel a falu tanácsában szereplô apjának. Joroku egy jelentôs summát adott neki mondván: "Próbáld meg azt, amit igazán szeretnél!"

  Azt remélve, hogy gazdag kereskedô lesz, Morihei 1901-ben Tokióba utazott. Sikerült neki egy nagyobb papírkereskedést nyitnia, de ez sem elégítette ki jobban, mint az adókönyvelés. Néhány hónapon belül becsukta a boltot. Rövid tokiói tartózkodása idején kezdett vonzódni a harci mûvészetekhez. Nagyszerûen érezte magát a Kito-riu dozsó dzsudzsicu, és a sinkadzs-riu központ kardvívó óráin. Egy komoly betegség, a beriberi kényszerítette haza. Röviddel ezután, 19 évesen összeházasodott Itogava Hacuval.

  Morihei gyorsan visszanyerte egészségét, de nem tudta mihez kezdjen. Háborús viharfelhôk tornyosultak Japán és Oroszország felett, és az indulatos fiatalember elhatározta, hogy belép a hadseregbe. Egy kis kalandot remélt. Balszerencséjére, éppen csak 150 cm magas volt, így nem érte el a sorozáshoz szükséges magasságot. Rettenetesen csalódva, a következô néhány hónapot a hegyekben töltötte. Egy fáról fejjel lefelé lógott, és más nyújtó gyakorlatokkal próbálta gerincét a hiányzó centivel megnyújtani. A következô kísérletre megfelelt a sorozáson, és 1903-ban belépett a gyalogsághoz.

1. oldal / 7

<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 Következő > Utolsó >>