...Oszaka központi rendôrfônökségén Ueshiba megkérte az öt legerôsebb tisztet, hogy szorítsák le ôt a padlóra, egyikük tartsa fojtásfogással felülrôl, a többi négy pedig egy-egy végtagjánál rögzítse. Bár Morihei teste teljesen a rendôrök alatt volt, azok egy pillanat alatt lerepültek róla. A kívülállók alig láttak bármiféle mozdulatot, ezért megkérdezték a rendôröket. Azok így válaszoltak: "A teste eleinte szinte kellemetlenül lágy volt, mint a selyem, azután ahogy a rövid kiai elhangzott, mintha egy darab vas lett volna, és elrepültünk."

  Aki a fojtásfogással tartotta, megjegyezte: úgy érezte, hogy a kezei lefejtôdnek a mester nyakáról. Ueshiba nevetve pirongatta ôket: "Tanuljatok hatékonyabb letartóztatási technikákat, hátha egyszer igazán veszélyes bûnözôkkel lesz dolguk!"

  ...Morihei többször mondta tanítványainak, hogy ha csak egyszer is meg tudják lepni, hatalmas lakomát rendez nekik. A tanulók éjjel-nappal próbálkoztak a közelébe férkôzni, de hiába. Még amikor aludt is, ahogy a közelébe értek, Ueshiba összerezzent és felébredt. Azt gondolták, egyáltalán nem is alszik, vagy valamiféle idegrendszeri rendellenességben szenved, így az orvost hívták, hogy megvizsgálja.

"Jól érzem magam, miért hívtatok orvost?" - kérdezte Ueshiba.

Elmondták neki az éjszaka történteket.

"Legyetek nyugodtan, aludtam. De tudnotok kell, bármikor közeledik valaki felém, amint kb. 5 méteren belül ér, a testembôl és az ô testébôl kilépô láthatatlan sugarak találkoznak, így azonnal megérzem a jelenlétét, még álmomban is."

  Sirata Szenszej emlékezett vissza, hogy egyszer ô és egy másik fiatal ucsi-desi (a mesterével együtt élô tanítvány) kilógtak élvezni az éjszakát. Habár Ueshiba szobája elég messze volt a dozsó kapujától, és a távozók minden óvintézkedést megtettek, hogy ne csapjanak zajt, mesterük másnap váratlanul rájuk kérdezett: "Hol jártatok a múlt éjjel?"

  ...Egyszer Ueshiba vonaton utazott a tanítványaival. Egy idô múlva a mellette ülô ember hirtelen megdermedt, és furcsa fintort vágott. A tanítványok azt hitték, Morihei nyilván ismeri, mert mosolygott rá. A következô állomáson azonban a mester így szólt az emberhez: "Tûnj el!", mire az hanyatt-homlok lerohant a vonatról. "Ki volt ez?" - kérdezték a többiek. "Egy zsebtolvaj" - felelte a mester.

  A vonatokról szólva, Ueshiba Japán egyik legigényesebb utasa volt. A vonat indulása elôtt legalább egy órával kint akart lenni az állomáson, ugyanakkor gyakran és szeszélyesen váltogatta útiterveit. Túlérzékenysége miatt tanítványai sosem tudták, mit várjanak tôle egy utazás elôtt.

  ...Niki Kenzo, azaz "Dr.Barna Rizs", az egészséges táplálkozás támogatója, egyik legkorábbi tanítványa volt. Ueshiba nem tartotta oly fontosnak a barna (hántolatlan) rizst, de mivel mindig voltak emésztési problémái, a sima, egyszerû ételeket kedvelte: a zöldségeket és a halat. Titkos fegyvere volt a csirkehúsleves! Valahányszor nem érezte jól magát, egy jó nagy tállal evett belôle. Ugyanakkor - a legtöbb budokával ellentétben - szinte sohasem ivott szakét.

  ...Tanítványai egyszer megkérdezték Ueshibát, hogy a nindzsák különbözô trükkjei valóban megtörténtek-e. "Túl sok filmet néztek!" - felelte. "Fogjátok a fegyvereiteket, majd én adok nektek egy valóságos nindzsucu bemutatót!"

Körülbelül tízen vették körül a dozsó közepén. Ám ahogy rátámadtak, csak egy légáramlatot éreztek, és Morihei eltûnt.

"Erre, erre!" - hallották hívását 8 méterrel arrébb, a második szintre vezetô lépcsô közepén. Késôbb azonban határozottan mérges lett, amikor újabb trükköket kértek tôle. "Meg akartok ölni, csak a szórakozásotokért? Minden egyes alkalommal évekkel rövidíti meg az életét az, aki ilyen technikát hajt végre!" - mondta.

  Felmerül a kérdés, hogy ha Ueshiba budója a szeretetért, és a békéért jött létre, vajon hogyan gondolkodott a II. világháború alatt? Oniszaburo Degucsival ellentétben, aki sohasem adta fel pacifista elveit és börtönbe is csukták emiatt, Morihei a császári uralom lelkes támogatójának tûnt. Tanított a katonai fôiskolán, számos tanítványa volt a háborút irányító tábornokok közül, elment Mandzsúriába az ottani bábkormány meghívására stb. Ugyanakkor fia írta róla, hogy a háború elôtt és alatt is sokszor hallotta apját keserûen panaszkodni: "A katonaságot az állam szörnyen vakmerô, meggondolatlan ôrültjei irányítják, akik vallási elvek leple alatt ártatlan polgárokat mészároltatnak le és mindent elpusztítanak. Isten akarata ellen cselekszenek, és ennek csak sajnálatos, szomorú vége lehet. Az igazi budo az életet kell, hogy táplálja, erôsítse a békét, a tiszteletet és a szeretetet, ne akarja fegyverekkel szétrombolni a világot." Ueshiba utalt rá, hogy 1942-es Ivamába költözése többek között azért történt, mert sejtette, hogy a háború nem fog Japán számára jól végzôdni, és remélte, hogy az aikido már egy új korszak hitvallása lesz.

6. oldal / 7

<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 Következő > Utolsó >>