Keiko


  A gyakorlást japánul Keikonak nevezik, mely fordítása (körülbelül): "elmélkedés a múlt dolgai fölött". (A magyar nyelvben ebben az esetben az edzés kifejezés er?s egyszer?sítés). A hangsúlyt tehát a technikák által hordozott tanítás megismerésére kell helyezni. 

Kei: gondolkodni, elmélkedni
Ko:  régi, múlt

  Az aikidó gyakorlása többnyire páros helyzetekben zajlik. Az egyik fél (az úgynevezett uke vagy aite) egy meghatározott támadást indít a másik fél irányába. A másik fél (tori vagy nage), – eleinte egy meghatározott technikával, majd kés?bb szabadon választott módon (dzsiju-vaza - szabad harc) – semlegesíti a támadó fél akcióját. A tori jelentése az a fél, aki a technikát végrehajtja; az uke jelentése pedig az a fél, akin a technikát végrehajtják.

  A gyakorlás történhet állóhelyzetben (tacsi-vaza); szeizában, vagyis térdel? ülésben (szuvari-vaza); illetve úgy, hogy az uke álló helyzetb?l támad a szeizában lév? torira (hanmi-hantacsi-vaza).

  Az uke által végrehajtott támadás lehet fogás, ütés, vágás, rúgás, történhet szemb?l és hátulról. Mivel az aikidó nem támadó jelleg? harcm?vészet, a gyakorlás során ezen támadásokra nem fektetnek akkora hangsúlyt, mint a többi harcm?vészetben. Ugyanakkor az ?szinte és er?teljes támadások a feltételei annak, hogy az aikidó-technikákat helyesen lehessen gyakorolni.

  Az aikidóban nem rendeznek versenyeket, hanem bemutatókon népszer?sítik a harcm?vészetet, a tanulók pedig a folyamatos munkájuk értékelésével és a vizsgagyakorlatok bemutatásával léphetnek magasabb fokozatra.

  Az aikidó gyakorlásának másik pillérét a fegyveres gyakorlatok jelentik. Az edzéseken használt fegyverek fából (ritkábban m?anyagból) készülnek; ilyenek a bokken (fakard), dzsó (bot), illetve tantó (fából készült, kés alakú gyakorlófegyver). A bokkennel való gyakorlást aiki-kennek, a dzsóval való gyakorlást aiki-dzsónak nevezik.

  Az aikidóban számtalan kidolgozott technika van, ezeknek pedig több ezer változata ismert. A védekezést fogások, csavarások, leszorítások és dobások által valósítja meg a gyakorló. Ezen túl pedig a gyakorlás célja nemcsak az, hogy az adott technikák használatát minél jobban megtanuljuk, hanem az is, hogy rajtuk keresztül megértsük azon elveket, amelyek az aikidó lényegét jelentik, s amelyek által kés?bb megszabadulhatunk a technikák alkalmazásának kötöttségeit?l.

  A helyes távolság megtartása, az id?zítés, a saját stabil állapot megtartása, az ellenfél kibillentése, a támadó erejének elvezetése, a testi-lelki és szellemi egyensúly megvalósítása – mind az aikidó alapvet? elveit jelentik.